2014. március 21., péntek

Viharban is Professional!




Már jó ideje szép időnk van, a tél nyomtalanul elmúlt, a természet újra éledt csak úgy, mint a horgászokban motoszkáló nyughatatlan érzés, miszerint menni kéne, csinálni, de legalább csak kimozdulni. Így voltam mostanság ezzel én is. Sajnos eddig nem adatott meg ebben az évben, hogy kergessem a halakat, de bő két héttel ezelőtt csak azért is kivettem egy nap szabadságot, hogy élvezzem picit a halfogás gyönyörűségét, a kapás izgalmait, a bevágás utáni adrenalin fröccsöt, a heves szívverést, és a szákolás utáni mérhetetlen boldogságot. Ekképp gondolkodván a nagy napra készülve állítottam össze felszerelésem.

Gondolataim a keszegek és kárászok körül forogtak, jó lenne egy picit aktívabban tölteni a napot. Így el is csomagoltam 6m-es spiccem, és ultra light match botomat váltásnak. Etetőanyagként egyik kedvenc és kiválóan működő keverékemet állítottam össze, mely eddig soha nem hagyott cserben, legyen  eső, kánikula, szél stb… A keverék a következőkből állt: 1,5 kg Prémium vanília keverék, melyet a hidegebb víz miatt megbolondítottam még fél zacskó vanília aromával, ehhez öntöttem még fél zacskó Big Fish aromát, két dobozka csontit, és egy doboz előző este epres por aromával leöntött csemegekukoricát, melyből a horogra is került.
 
Alkotó elemek.

 A Vanília etető és a Big Fish aroma remek illatharmóniában állnak egymással, kiválóan lefedik az érzékelés minden tartományát. Kicsit édeskés, kicsit savanykás, fenomenális. A tóra kissé későn sikerült lejutnom, mert sikerült elaludni, úgyhogy kissé mérgesen, de teljes elszántsággal készülődtem a horgászathoz. Ekkorra már sajnos feltámadt a szél, így a spiccbotot vérző szívvel várólistára helyeztem. Sebaj, azért még a Match bot itt van, kissé több ólmot rakok a zsinórra, és baj nem lesz. Így is tettem.

Megérkeztem. Még szép volt az idő.


 Kinéztem a nádas csúcsát, mint kiváló halfogó helyet, és tíz szép méretes gombóccal be is etettem. Eztán szépen megreggeliztem, és kezembe fogtam a botot, nagy hajráérzések közepette. „de rég is volt már” gondoltam. Persze. A horgásznak egy hónap egy év télen. Ha belegondolok, mikor is fogtam élesben szeretett match botomat utoljára a kezemben, hááát…. Inkább nem is gondolok bele. „Gyerünk” Kiáltotta belül egy hang! Zsinór kiakaszt, bot hátralendül, majd előre, zsinór elereszt, úszó repül, repül, repül, aztán a zsinór is. A fene… Bedobásom pillanatában viharossá fordult az időjárás, az úszóm és a zsinórom pedig valahol a jobbomon repült a szél segítségével, valami beláthatatlan úti céllal. „Legközelebb figyelem az időjárás jelentést” gondoltam. Sebaj mint már oly sokszor, most is megmentett életem első horgászbotja, melyet tartalékként magamnál tartok mindig, és neves egyszerűségnek csak varázspálcának hívok, hiszen Ő nem is ez, hanem Ő, mindig kisegített a bajban. Ő egy egyszerű, kis 2.7 m-es teleszkópos kis botocska.
 Na szóval előkerült a miszter a zsákból, csak egyszerűen ki kellett húzni, hiszen már föl van szerelve, és dobni. A taktika ilyenkor az, hogy nincs taktika. Egyszerű keresőhorgászat, semmi sallang, semmi etetés. Az etető remek, a bot varázsbot, az idő halálos… már esik is.
Esik, fúj.

A varázspálca.
 Így hát bedobtam, és az eélytelenek nyugalmával vonultam vissza kis kuckómba, hogy legalább az eső ne bántson. Amint leültem, bip… bip,bip,bip,bip…. kapás. Nem akartam elhinni…

 
Kis kuckóm.


 Rohanás vissza, persze a kellőképpen felázott talajon egy marha nagyot estem, sár fű meg miegymás, „párom örülni fog”, de ez nem számított, hiszen hal! Az év első hala! Megvan! Nem áll ellent nagyon, de érzem, hogy ponty! Az! A merítő! Ajjaj, azt nem nyitottam ki! Kis bénázás! Szerencse, hogy egyedül vagyok a tavon! Csak a kacsák röhögnek ki! De nem számít, hiszen megvan… Mérhetetlen nyugalom… Boldogság… 

És a boldogság oka.




 Miután ismét fölcsaliztam gilisztával, már repült is vissza a szerelék a vízbe. Éppen hogy inni volt csak időm, már hallottam is a hátam mögül bip… bipbipbip… ismét kapás. E közben a horgászbotot a szél lekapta a bottartóról, mintha csak bevágni akart volna a halnak, úgyhogy kissé suta mozdulatokkal iramodtam utána. Ez a hal egy kárászocska lett. Őt még követte pár másik társa, egy-egy keszeg, mígnem ismét jobban görbült a bot, mint amire számítottam. Ismét egy ponty. Ekkorra már jól átáztam, és át is fagytam, de az újabb pontyocska melegséget hozott a szívembe mi tagadás.

Még egy kis boldogság.
 A későbbiekben e kis idő alatt sikerült még két pontyot a szákba terelni, mire beláttam ez az idő már kezd az egészségre káros lenni, így hát összepakolásztam, és elindultam jóleső érzésekkel hazafelé.

Még mindig mogorva az idő!
Búcsú.


Természetesen mire hazaértem, és lepakoltam átöltöztem, a nap szépen kisütött, a szél elállt, a hőmérséklet megemelkedett. Köszönöm. Gondoltam. Mi tagadás kissé mintha mérges is lettem volna először a napra, de rájöttem, ez a kis idő, amit lent töltöttem, kalandos, élmény dús és kiváló volt, így már nem is haragudtam a napra sem. 

Bátran ajánlom mindenkinek, a Prémium Vanília és a Big Fish aromapor keverékét, mely ismét bizonyította hatékonyságát, még így vihar közepette is. Ezen kívül néha adjunk esélyt régi kedvenc, talán kissé elavult felszerelésünknek is, hiszen bárkinek hozhat meglepetést saját kis régi, ütött kopott varázspálcája.

Üdvözlettel: Professional Fish Hunter Team

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése